Érdekel a madárfotózás vagy a túravideózás, de nem tudod, hol kezdd – és milyen felszerelésbe érdemes befektetni? Ebben a bejegyzésben bemutatom a saját kamerás utamat, az els? bridge gépemt?l a jelenlegi, félprofi rendszeremig.
A jelenlegi felszerelésem listáját az oldal alján találod.
A bridge korszak – Nikon Coolpix B700
Néhány évvel ezel?tt, amikor elkezdtem madarakat fotózni, a házunk melletti erd?t jártam egy Nikon B700 bridge géppel. Akkoriban -és egyébként még most is- ár-érték arányban kiváló választás volt kezd?knek, különösen a leny?göz?, 24–1440 mm full-frame ekvivalens (!) átfogása és a csekély súlya miatt.
Egy érdekesség: a B700-at másodkameraként használtam közeli snittekhez a kenyai utazásom összefoglaló videójában, ami az els? komolyabb hobbi projektem volt:
Ugyanakkor folyamatosan ott motoszkált bennem a gondolat, hogy egyszer váltani kellene egy tükör nélküli (MILC) rendszerre.
Gyorsan rájöttem, hogy itt is érvényes a „ha már, akkor rendesen” szabály: ha valódi min?ségi ugrást akarsz, mélyen a zsebedbe kell nyúlni. Az els? komolyabb felszerelésvadászatom itt ért véget.
Az els? „igazi” kamerám – Panasonic Lumix GH5
Nem sokkal kés?bb elmentem az els? többnapos túrámra a Dolomitokba (Alta Via 2). Akkor még csak egy iPhone 13 volt nálam, de az otthon megvágott rövid klipek teljesen beszippantottak. A mozgóképben megörökített emlékeknek egészen más hangulata volt.
Ett?l kezdve nem tudtam ellenállni a „rendes” kameráknak. A f? prioritásaim a súly és a videómin?ség voltak. Hosszú órákat töltöttem YouTube gear review videók nézésével, próbálva megérteni az egyes márkák sajátosságait.
Ami különösen megfogott, az a Lumix kamerákkal készült videók atmoszférája volt (mint Harmen Hoek csatornája). Így kötöttem ki az els? komolyabb szettemnél: egy Lumix GH5 és a 12–35mm F2.8 objektív párosánál. Tanuláshoz tökéletes alapcsomag volt.
Szintlépés – Panasonic Lumix S5 II
A kíváncsiság természetesen nem állt meg itt. Nem sokkal kés?bb lecseréltem a felszerelésem az akkor frissen megjelent Lumix S5ii full-frame gépre, egy Sigma 28–70mm F2.8 objektívvel.
Itt tanultam meg a log formátum használatát, megtapasztaltam a full-frame szenzor extra dinamikatartományát és háttérelmosását, valamint élveztem a kiváló autofókuszt és gyenge fényes teljesítményt a dual gain szenzornak köszönhet?en. Éjszakai jeleneteket szinte nappali min?ségben tudtam rögzíteni.
A probléma a méret és a súly volt. Egy id? után azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban otthon hagyom a kamerát – ami teljesen ellentmondott az eredeti célnak.
Vissza a gyökerekhez – Panasonic Lumix G9
A következ? nagy túrám el?tt újra át kellett gondolnom a rendszert. Végül eladtam a nehéz full-frame szettet, és visszatértem a Micro Four Thirds rendszerhez egy Lumix G9 vázzal. A Lumix G9ii-t még nem lehetett hasnzáltan kapni.
Ehhez egy 14–140 mm-es zoomot és egy könny? 25mm F1.7 fix objektívet párosítottam. Ez a kombináció kiválóan m?ködött túrázáshoz. A 140 mm-es (280 mm FF ekvivalens) gyújtótávolság elég volt váratlan pillanatokhoz – például mormoták fotózásához –, míg a fényer?s fix objektív gyenge fényben is használható maradt.
Bár a 14–140 mm nem számított a legélesebb objektívnek a fórumok szerint, tájképeknél, rekeszelve ez nem jelentett problémát.
Ezzel a szettel összességében elégedett voltam.
Ekkor tértem vissza komolyabban a madárfotózáshoz. Ha már ennyit költöttem vázra, miért ne tennék mellé egy dedikált teleobjektívet?
Madárfotós objektív – Leica DG Vario-Elmar 100-400mm f/4-6.3
A túra után belevetettem magam a használtpiacba. A Leica 100–400 mm jól ismert választás volt G9 mellé madárfotózáshoz, így beszereztem egy példányt.
A korábbi Nikon bridge gépemhez képest ez teljesen új szintet jelentett – nemcsak képmin?ségben, hanem az utómunka rugalmasságában is.
Ennek ellenére nem voltam teljesen elégedett. A repül? madarakhoz az autofókusza a G9-nek sokszor frusztráló volt, és néha nehéz volt eldönteni, hogy a lágy eredmény az objektív vagy a fókuszrendszer hibája.
Következ? szint – Panasonic Lumix G9 II + Olympus M.Zuiko Digital ED 300mm F4 IS PRO
2025-re elérkezett az id? az autofókusz-problémák orvoslására. Frissítettem a rendszert a Lumix G9ii-re, és a különbség drámai volt. A Dynamic Range Boost és a V-Log profil még nagyobb mozgásteret adott, az autofókusz pedig végre megbízhatóvá vált.
Ezzel párhuzamosan lecseréltem a Leica 100–400-at az Olympus 300mm F4-re. Az OM system Tedd Próbára keretében volt lehet?ségem kipróbálni, és az élességbeli különbség azonnal látható volt. Innent?l nem volt visszaút.
A rendszer egyetlen hátránya, hogy az Olympus 300mm F4 stabilizátora nem teljesen kompatibilis a Lumix G9ii IBIS rendszerével, ami videózásnál kompromisszumokat jelent.
Váltás OM System-re
A túravideózás fokozatosan háttérbe szorult, a Lumixszal pedig többször is csalódtam a pontatlan autofókusz miatt. Több lehet?séget is elszalasztottam, amikor egy-egy sorozatból egyetlen kép sem lett igazán éles. Végül az Olympus objektívemet egy OM System OM-1 Mark II vázzal társítottam, amelyet a mai napig f? kameraként használok.
Megérte végigjárni az eddigi utat, mert most el?ször érzem úgy, hogy nem szeretnék rendszert váltani. Kivéve persze a „nagy fehér”, OM System M.Zuiko Digital ED 150-400mm F4.5 TC1.25x IS PRO objektívet – arra viszont egyel?re egyáltalán nincs keretem.
Összegzés
Ez volt az eddigi utam: egy szerény bridge gépt?l a jelenlegi Micro Four Thirds rendszerig. Minden lépcs?fok tanított valamit – nemcsak a technikáról, hanem arról is, hogy miért élvezem ennyire a fotózást és videózást.
Ha neked is volt hasonló felszerelés-fejl?dési történeted, írd meg kommentben.
Jelenlegi felszerelésem
Lesd meg a jelenlegi felszerelésünket
Vélemény, hozzászólás?